igen ez a megoldás. Grace majd segít, és akkor megint vele lehetek. De amikor odaértem az ajtó elé, valakivel beszélgetett. Egy sráccal. Ismerős volt, az emberi éveimből. Asszem John-nak hívták, talán Olivia bátyja lehetett? Igen... ő volt az, aki a könyvesbolt előtt csinibabának szólította Grace-t... Nem mutatkozhatok előtte. Felismerne a szememről. Meg...ha Grace-nek sikerült túllépnie rajtam..ha erről van szó azt is megértem...
Persze neki így a legjobb....Nem értem. Semmit sem értek. A fájdalom visszalökött a teljes farkaslétbe, ami nem érzékelte olyan erőteljesen a szívfájást sem, azt hiszem. Sárga szememből könnycsepp folyt, és leesett, Grace-ék házának a terasz kövére. Oda, ahol egy percel ezelőtt még félig Sam voltam. Most már nem volt nevem. Csak farkas voltam, ahogy Shelby mondta régen. "Nem lesz nevünk, csak farkasok leszünk" Értettem minden szavát.
"...E törékeny szerelem csak arra jó
hogy hangozzék a búcsúszó?..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése