-Sam - szóltam ki a konyhába. Most ébredtem, de ő nem volt a szobámban, ezért úgy gondoltam , vagy a konyha, vagy a terasz. A teraszra kiláttam az ablakból , de ott nem volt. Így a konyha maradt. De senki sem válaszolt. Gondoltam, tuti nem ment el, hisz nincs neki hova. Aztán észrevettem, hogy semmit sem hallok. A konyha a szobám közvetlen közelben van. Semmi új illat, még Sam pézsmaillata sem érződik. Se hangok. Semmi. üresjárat. Végignéztem majdnem minden szobát, helységet, egyikben sem volt. Ekkor figyeltem fel az emeletről lehangzó suttogásnyi hangra. Gitár hangja volt. Közelebb mentem, hallottam, hogy énekel. Lágy hangon, tisztán, és halkan. Nagyon beleélhette magát, ha ő a még az enyémnél is jobban felerősödött hallásával sem hallotta meg a motoszkálásomat. Néhány sort hallottam. Gyönyörű volt a dallama, és a halk ének mellette nagyon jól hangzott.
"...Messzire elsodort a tél
De te így is mellettem maradtál
Messze elsodort a farkaslét
De te most mégis itt vagy velem
Szeretlek, nem élek nélküled,
Magammal viszlek, ha elmegyek,
Itt nem hagylak ha elveszek
Veled kell lennem, mert csak téged szeretlek...."
Sejtettem, hogy a dal nekem szól, de nem mentem be, nem szóltam Sam-ez, csak kimentem a konyhába,, és mosolyogva nekiláttam reggelizni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése