A kórházban voltunk, ahova behoztam Grace-t. Jól kikérdeztek, és nagyon meglepődtek farkastámadás hallatán. Én pedig bosszút forraltam. "A bosszú biztos. Megérdemli. Muszáj megadnom, ami jár." Ezen tépődtem, mikor Grace-t kihozták a vizsgálóból. A szüleit is felhívták, de a "munka mindennél fontosabb" dumával kimentették magukat. Jó, hogy ennyit törődnek sérült lányukkal. Vicces nem? Hordágyon hozták ki. A keze, és a válla vastagon bekötve, szeme ködös, gondolom nyugtatót, vagy altatót kaphatott. Leemelte magát, és felém lépett, de majdnem elesett a saját lábában, ezért elkaptam, és én vittem a kocsiig.
Hazamentünk. Mikorra a szülei hazaértek, már aludt. Kivételesen szorosan hozzám bújt. kintről gyászéneket, és győztes dalt hallottam. Biztosan tudtam, melyiket ki énekli nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése