Mióta Sam nem volt ember, nincs rendes életem. Élettelenül járok suliba, a szobámban töltöm a szabadidőm nagy részét. A kinézetem újabban egyáltalán nem érdekel. Hisz én már kindent elveszítettem. Elhanyagolt voltam. Ha nem a szobámban vagyok, akkor az erdőben. Nem az a célom hogy találkozzak a farkasokkal. Én akartam farkas lenni. Tudom, tudom hogy fájdalmas. Azt is, hogy egyszer már legyőztem a kórt. De meg akartam próbálni. Megéri, ha Sammal lehetek bár a szívem mélyén tudom, hogy ő sohasem lesz már ember.
Ezért nem akarok én se az lenni.
"...E törékeny szerelem csak arra jó
Hogy hangozzék a búcsúszó?..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése