egyre többet jártam fel a műterembe, gitározni, és énekelni, persze mindvégig abban a hitben, hogy Grace nem hallja /mindenkinek van hibája/ Találtam néhány elpattant húrt, fadarabot, sőt, szétvert gitárnyakat. Szegényke. De tudom is, hogy miért lett ez a sorsa. Ezen játszottam, mindig régen. Grace volt a gyilkos ( XD ) Újra azon a szinten voltam, hogy minden 2. szóról egy-egy sor dalszöveg jutott eszembe / ilyen szavak a lámpa és a kocsifeljáró /. A régi önmagam lettem, vagy ha lehet, még jobb. Ezért általában szép, vidám dalok jutottak eszembe, a legtöbb Grace-ről. Volt róla, ha húsz nem, akkor egy dalom se. De ezek voltak a legszebbek. Még arról is írtam dalt, hogy milyen lenne, ha farkas lenne. Ezért, bevallom kicsit betegesen éreztem magam. Sötétbarna, majdnem fekete farkasnak képzelem, olyan színűnek, mint a haja. Sötétben, árnyékban feketének tűnik, de napon látszik a sötétbarna árnyalat. Mandulavágású, csoki barna szemek, pont, mint ha ember volna. Az egyik hátsó láb fehér. Csak, hogy látszódjon a művészi vénája. Amúgy dús szőrű, kifejlett, barna ragadozó. És az én párom. Én az alfa. A falka csak nekünk engedelmeskedik. És mi pedig megtiltjuk az új farkasok "teremtését". Olyan életet vadászgatunk magunknak, amilyenre mindig is vágytunk. az más tészta, hogy farkasként.
"Vonyítása legszebb ének
Imádlak, szeretlek téged
Farkaslétben szeress engem
Grace, csak te vagy aki kell nekem
Hogy nézel a holdra nyári lány
Mintha fentről néznél le rám.
A holdban a te arcodat látom,
Hogy szeress. Csak ezt kívánom.
Kérlek! Csak te legyél nekem
Mert nekem te vagy a mindenem...''
Az egyik szövegem első sorai, halk moll kíséretben, és Grace ezt hallotta először. Könnyezett, mikor a végére értem. Aztán sírva fakadt, és a nyakamba borult. Én pedig rájöttem, hogy lebuktam. Át akartam változtatni, hogy velem maradhasson. Ezzel a dallal bizonyítottam. Örömében sírt. Tudta, hogy elérte a célját, és hogy én is szeretném átváltoztatni. Arra pedig megpróbáltam nem gondolni, hogy mekkora fájdalommal fog ez járni neki. Hogy mennyit fog szenvedni. Sírni lett volna kedvem, mégis örültem. A festményszerű szépség nemsokára farkasformában is megmutatkozik.
"Szerelmem velem maradt
Velem vonyít a holdra
Ha rám néz, tudom, hogy szeret
Tudnám, ha nem így volna
Jó vadász, és jószívű
Velem marad halálig
Szeretem, és ő is engem
Vele maradok, míg csak élek
Szeretni fogom, amíg tehetem,
Megvédem! Ő az életem!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése