Grace teljesen megváltozott, amióta nem találkoztunk. Sápadtabb lett, még a szokásosnál is, lefogyott, a szeme alatt sötét karikák. Az utóbbinak úgy érzem, tudom az okát. Azért nem tud normálisan aludni, mert vonyítunk. Ébren van. Olyan is volt már, hogy addig daloltunk a holdnak, míg a nap fel nem kelt. Lehet, hogy ő a hosszú énekeket is végighallgatta? Sápadtság: nem volt sokat napon. A teraszon mindig árnyék van, az eresz miatt, ami hosszan kinyúlik. Tudom, láttam nem egyszer, minden idejét ott töltötte. Nem ment csavarogni a haverokkal, meglepődnék, ha egyszer is elment volna bulizni, bár régebben se volt az a bulizós csaj. Nagyon megváltozott külsőleg, de az érzései ugyanazok, mint régen. Meggondolatlanság, szerelem, elhagyatottság. Egy kicsit csípősebb lett a nyelve, és ha kell, felesel is. Régen soha nem mert. Sokkal-sokkal bátrabb lett. De rám mindig úgy néz, mint régen. Olyan megértően, kicsit kételkedően, de szerelmesen. Igazából nem kell, hogy beszéljen. Elég, ha belenézek a szemébe, tudom, hogy mit gondol, és tudom, ha bántja valami. Nagyon hasonlít valamihez. Amikor ember voltam, volt egy húgom. Leila-nak hívták, de csak 6 évet élt. Szegényt elütötte egy autó, és belehalt. Imádtam. Nála jobb testvért elképzelni sem lehetett volna. Barna, hosszú göndör haja volt, és zöld szeme. Vékony, barna bőrű, törékeny kislány volt, és értelmes. Értelmesebb, mint sok alsós gyerek, általános iskolában. Imádott énekelni, és a hangja nagyon hasonlított Grace-éhez, ha beszélt. Ha énekelt, akkor nem , mert Grace eléggé botfülű (bocsíí!) .
Leila halálát egy autó okozta. Meg kell gondolnom Grace átváltoztatását. Csak megpróbálni. Mi lesz, ha őt is elveszíteném? Nem élném túl.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése