20. fejezet - Sam (16°C)

Igen, végig tudtam, hogy Grace hol van. Igen, nem mentem utána, mert hideg volt, és nem gondoltam, hogy baj lehet...  Sajnálom. Tudja, hogy sajnálom, és nem csak neki, de nekem is szörnyű érzés volt... De még nincs vége. Amikor először változik át az ember, hát az a legfájdalmasabb. És a legrosszabb, hogy énnekem is végig kellett néznem. Utáltam magam érte, hogy nem vagyok olyan járatos a visszaváltoztatás terén, mint Gracie. Átváltozott. Akkor vettem észre, mikor visszaért a boltból, megrakodott szatyrokkal a kezében, a lépcsőre hanyatlott és nyöszörgött. Ismertem a hangot, hisz nem egyszer én magam adtam ki magamból. Rémülten rohantam ki, és szó szerint beringattam magammal a szobába, de már késő. Eléggé áthűlt a szoba, és nyitva volt az ablak is egy belső szobában. Megreccsentek a csontjai, és lassan alakot váltott. Megláttam a farkast, pont olyat, amilyet képzeltem. Nyári fekete. Gyönyörű. Még farkasként is sokkal szebb valamennyiünknél. Apró mancsait nézte, majd rám emelte a szemeit, és szűkölt. Zavart volt, minden túl gyorsan történt minden. Bebugyoláltam egy rakás takaróba, és nem kellett egy negyed óra, hogy átváltozzon megint. Utána átbeszélgettük az éjszakát, és nem aludtunk egy percet se.