21. fejezet - Grace

Az órák, mint valami Ferrari úgy rohantak el mellettem, a napok és a hetek követték őket, majd eltelt a nyár, elindult a suli és én kimaradoztam. A Sammal töltött idő jót tett. Elmagyarázta az átváltozás kevésbé kellemetlen módjait, majd arra kért, küldjek neki képeket, a fejébe. Ez egész jól ment. Az életem boldogan telt, amíg be nem köszöntött a tél.
(-3 °C)
Sam változott át először. Elintéztük, hogy a ruháim egy része átkerüljön Beck házába. Sam után mentem az udvarra, és én is átváltoztam. Az eddigi legfájdalmasabb átváltozás volt. Sam elindult, én pedig utána. Beletanultam a farkaslétbe, szóval nagyjából tudtam, hogy hová visz. Lassan csatlakoztak a falkatagok: Salem, Beck, Olive [nem túl lelkesen], Shelby [egykutya] , Ulrik és a két új gyerek. Egy fiú, és egy kislány. Ők békésen fogadtak. Sokkal élesebben érzékeltem a mozgást. Éreztem az illatokat, és a hangulatot. A hideget kevésbé. és a hangok nem jutottak eszembe. Küldtem Becknek egy "rövid beszámolót" az első átváltozásomról, de amint megtettem meg is bántam. Ő nem akarta ezt. Meg akartam értetni vele, hogy saját akaratomból vagyok itt, Ő pedig azt hiszem azt próbálta elmagyarázni, hogy már hozzájuk tartozom. Ez meghatott.

20. fejezet - Sam (16°C)

Igen, végig tudtam, hogy Grace hol van. Igen, nem mentem utána, mert hideg volt, és nem gondoltam, hogy baj lehet...  Sajnálom. Tudja, hogy sajnálom, és nem csak neki, de nekem is szörnyű érzés volt... De még nincs vége. Amikor először változik át az ember, hát az a legfájdalmasabb. És a legrosszabb, hogy énnekem is végig kellett néznem. Utáltam magam érte, hogy nem vagyok olyan járatos a visszaváltoztatás terén, mint Gracie. Átváltozott. Akkor vettem észre, mikor visszaért a boltból, megrakodott szatyrokkal a kezében, a lépcsőre hanyatlott és nyöszörgött. Ismertem a hangot, hisz nem egyszer én magam adtam ki magamból. Rémülten rohantam ki, és szó szerint beringattam magammal a szobába, de már késő. Eléggé áthűlt a szoba, és nyitva volt az ablak is egy belső szobában. Megreccsentek a csontjai, és lassan alakot váltott. Megláttam a farkast, pont olyat, amilyet képzeltem. Nyári fekete. Gyönyörű. Még farkasként is sokkal szebb valamennyiünknél. Apró mancsait nézte, majd rám emelte a szemeit, és szűkölt. Zavart volt, minden túl gyorsan történt minden. Bebugyoláltam egy rakás takaróba, és nem kellett egy negyed óra, hogy átváltozzon megint. Utána átbeszélgettük az éjszakát, és nem aludtunk egy percet se.

19. fejezet - Grace (18°C) PÁR HÉTTEL KÉSŐBB!

Lassan ősz felé közeledtünk, és egyre jobban lehűlt a levegő. Ezt akkor érzékeltem igazán először, mikor elmentem csekély élelmet vásárolni magamnak, az őseimnek [akiket szerintem kb. két hónapja nem is láttam] és Sam-nek. De mikor kimentem, és megcsapott a hideg szél, rettentően reszketni kezdtem, és úgy döntöttem, mégis inkább kocsival megyek. Mind azt hittük eddig, hogy én immúnis vagyok a farkaskórra. Hát tévedtünk. De én ennek csak örülhetek. Hazafelé deja vu- m volt.  A régi erdei úton jöttem a kocsival [egy Merci, apu szerezte, miután a szemére vetettem hogy mindíg mindent csak ígérget ] és láttam egy fekete farkast. Mint egy évvel ezelőtt, nagyjából. Akkor láttam először Ulrikot távolról. Most megint láttam.

Elképzeltem, milyen lesz átváltozni... hát nem jött meg tőle a kedvem, kiszállni az autóból... de muszáj volt. Nem számíthatok rá, hogy Sam kijön ilyen hidegben. Az ajtóig meg csak kibírom valahogy. Csakhogy nem így történt...

18. fejezet - Sam (30°C)

Arra ébredtem, hogy Grace taszigál, zokog és szólongat, hogy keljek fel. Ha ennyire meg van ijedve akkor biztosan nagy a baj.
- Sam! Sam! olive és Shelby! Itt voltak! Nézd! Ott a tábla, az ablak alatt! És nézd! Az ott Jerry Manson! A suliból. Olive megharapta. Nem merek kimenni, mert félek, hogy megtámadnak!
-Szedd elő az elsősegélydobozt, kimegyek érte.
Kimentem. Nem Shelbytől, hanem Oliviától rettegtem. Ha egy embert megtámadott, akkor egy emberalakban lévő vérfarkas sem lehet neki gond. Bár Shelby se kis veszély, és ketten együtt... belegondolni is rossz. Könyörtelenek. Véres ragadozók. Nem emberek többé. Amikor a fiúhoz értem, akkor jöttek ki az erdőből. Shelby, Olive, és Salem. Nem bántottak, csak kísértek, az ajtóig. Aztán Olive elém állt, vicsorgott, és támadó állásba helyeszkedett. Nem engedett be. Értettem már, tisztán láttam a tervüket, mikor már nyakig bent voltam a csapdában. Csereügylet. Én, vagy Jerry. Gyors döntés volt. Orron rúgtam Oliviát, úgy , hogy megeredt az orra vére. Félreugrott, én pedig beugrottam az ajtón - búcsút mondva a farkasoknak. Amit aznap hallottam, utána egész életemben a fülemben csengett, minden másodpercben, minden pillanatban. Kiközösített a falka - elvesztettem a családomat.

17. fejezet - Grace (36°C)

Úgy ébredtem, hogy a kezem sajog, a vállam ég, és Sam magához szorít. Dúdolt álmában. A legfurcsább mégis az volt, hogy az ablak alatt lét farkas ült. Az egyik Olivia. A másik Shelby. Két oldalról egy vékony fa táblát fogtak, melyre graffitivel volt írva
NINCS ESÉLYE MEGVÉDENI! A KÖVETKEZŐBEN MI GYŐZÜNK!
Ezek szerint meg akarnak ölni.
Meglepődtem. Olivia is ellenem fordult, Shelbynek pedig nem elég, hogy majdnem megölt, de halálközeli élményben részesített (kössz Shelby, örökké hálás leszek, neked, és a szukakülönítményednek!) de a halálomra áhítozik? Elővettem egy A/3-as papírt, és írni kezdtem, nagy olvasható fekete betűkkel.
SHELBY! ÖRÖKKÉ HÁLÁS LESZEK NEKED, ÉS A SZUKAKÜLÖNÍTMÉNYNEK, MERT MEGERŐSÍTETTÉTEK SAMMEL A KAPCSOLATUNKAT!
Másik lapot vettem elő.
MÉRT VÁRSZ A HALÁLOMRA, SHELBY? MIT ÁRTOTTAM NEKED?
Válaszul rám vicsorgott.
Azt hiszem mindent felfogott amit írtam. Nem lehet igaz, hogy ezek után is pikkel rám! Olivia szeméből könnycsepp gördült, majd kinyitotta a pofáját... melyben minden foga, és a nyelve is el volt lepve vérrel. Emberi vérrel.
A háttérben egy vérző test. Az arcát felismerve megdermedtem, és nem tudtam mozdulni sem. Ez egy srác,a suliból. Jerry Manson. Most már ő is vérfarkas.

16. fejezet - Sam (30°C)

A kórházban voltunk, ahova behoztam Grace-t. Jól kikérdeztek, és nagyon meglepődtek farkastámadás hallatán. Én pedig bosszút forraltam. "A bosszú biztos. Megérdemli. Muszáj megadnom, ami jár." Ezen tépődtem, mikor Grace-t kihozták a vizsgálóból. A szüleit is felhívták, de a "munka mindennél fontosabb" dumával kimentették magukat. Jó, hogy ennyit törődnek sérült lányukkal. Vicces nem? Hordágyon hozták ki. A keze, és a válla vastagon bekötve, szeme ködös, gondolom nyugtatót, vagy altatót kaphatott. Leemelte magát, és felém lépett, de majdnem elesett a saját lábában, ezért elkaptam, és én vittem a kocsiig.
Hazamentünk. Mikorra a szülei hazaértek, már aludt. Kivételesen szorosan hozzám bújt. kintről gyászéneket, és győztes dalt hallottam. Biztosan tudtam, melyiket ki énekli nekem.

15. fejezet - Grace (36°C)

Nem gondoltam arra, hogy Beck, Salem, és Shelby farkasok maradtak az idén. Pedig pont ez történt. Először Salem jelent meg, aki hét éve lerángatott az abroncshintáról. Csakhogy Sam most nem tud megvédeni. Beck is ott volt, felé mosolyogtam, és azt hiszem, fel is ismert, talán az illatomról. Ulrik fekete alakját is láttam, de nem nézett rám, hátrafelé figyelt. Shelby is megérkezett. Dühös tűz égett a szemében, és engem figyelt. De volt még egy. Egy aranybarna, kis termetű farkas. Ha nem lett volta megviselt, kutyának nézem. Közelebb jött, és leült előttem. A szeme... nagyon ismerős. És mintha ő is ismerne. Olive? Lehet. De nyáron is farkas maradt? Ilyen hamar eljön neki a vég? Szegény. Felállt, és elkocogott. Mikor már nem állt Shelby útjában, a démon nekem ugrott,  véreres szemekkel. Beck elé állt, de ez nem sokat jelentett. Shelby rávicsorgott, majd felé kapott, de nem talált fogás, Beck hátraugrott, így a vörös szemű démon ismét rám figyelt. Tudtam, hogy menekülnöm kéne, de az ajtó túl messze volt, akkor is, ha Shelby abban a vadállati, lassú mozgásban haladt felém. Közeledett, vicsorgott, forgatta őrült fényben égő szemeit. Nekem ugrott, majd belekarmolt a karomba, olyan mélyen, hogy vérezni kezdett, és olyan élesen, hogy felsikítottam. Eztán a vállamba mélyesztette tűhegyes fogait. iszonyúan fájt, és iszonyúan vérzett. De már nem bírtam. Rácsaptam az orrára, a lehető legnagyobb erővel, amit ki tudtam hozni fájdalmasan égő kezeimből. Hátraugrott, és vinnyogott. Ekkor Sam kirohant az udvarra, szeme már korántsem volt fáradt. Látta Shelby-t, a harapásnyomot, hogy vérzek, és Shelby vinnyogását is hallotta. És ami a legrosszabb: a félelmet a szememben. Shelby orrát összevérezte a kezem, foltot hagyott, ahol rácsaptam. Sam rámordult, bosszúvággyal rávetette magát, megfogta a tarkóján a bőrt,  és behajította a z erdőszélre. Engem pedig beparancsolt a házba. Lerogytam a küszöbön. Túl sok vért vesztettem. Szédültem. Zúgott a fejem. elsötétült minden, de arra még emlékszem, hogy Shelby győztesen felvonított.

14. fejezet - Grace (36°C)

Sam dalát énekeltem, kicsit átköltve, dúdoltam utána a könnyű mollt. Nagyon szépnek találtam ezt, mert rólunk szólt, és a jövőmről. Farkas leszek, még tél előtt. Fájdalmas lesz, de megéri.
- Szia drágám! - köszönt Sam, most ébredt, ásított egy hatalmasat, nyújtózkodással egybekötve.
- Rossz kutya - böktem oldalba viccesen - Ül. Most. És egyél - kihúztam a széket.
- OK kicsim, de nem hagyok minden munkát rád. Mi lesz a dolgom?
- Semmi. Ülj le, és egyél. Hagyd csak. - Vicces volt, hogy hullafáradt, és mégis segíteni akar. - Meddig voltál fent, te szerencsecsomag?- nevetnem kellett az arckfejezésén. olyan édi bociszemek! Uramisten lehet ennek ellenállni?
- Hát... szerintem nem is aludtam, de nem vagyok benne biztos.
- Sam! Menj akkor pihenni istenem! Mindjárt összeesel!Menj már!
- Nem vagyok kisgyerek! Egy este alvás nélkül? Kibírom!
- Te tudod falkavezér, én csak segíteni akarok, mert szrtlk. - Akit szeretsz, te is megtanulod majd, azt mindíg félted, még akkor is, ha úgy le van láncolva, hogy mozdulni sem tud, és tuti biztonságos páncélterembe van zárva.
Megcsókoltam, majd elé raktam a reggelit. Olyan fura érzés. Hülyének érzem magam. Mintha házasok lennénk...
Összerázkódtam. Fogtam a tálcámat, és kiültem a teraszra reggelizni. Fogalmam se volt, mekkora veszélynek teszem ki magamat.

13. fejezet - Sam (26°C)

egyre többet jártam fel a műterembe, gitározni, és énekelni, persze mindvégig abban a hitben, hogy Grace nem hallja /mindenkinek van hibája/ Találtam néhány elpattant húrt, fadarabot, sőt, szétvert gitárnyakat. Szegényke. De tudom is, hogy miért lett ez a sorsa. Ezen játszottam, mindig régen. Grace volt a gyilkos ( XD ) Újra azon a szinten voltam, hogy minden 2. szóról egy-egy sor dalszöveg jutott eszembe / ilyen szavak a lámpa és a kocsifeljáró /. A régi önmagam lettem, vagy ha lehet, még jobb. Ezért általában szép, vidám dalok jutottak eszembe, a legtöbb Grace-ről. Volt róla, ha húsz nem, akkor egy dalom se. De ezek voltak a legszebbek. Még arról is írtam dalt, hogy milyen lenne, ha farkas lenne. Ezért, bevallom kicsit betegesen éreztem magam. Sötétbarna, majdnem fekete farkasnak képzelem, olyan színűnek, mint a haja. Sötétben, árnyékban feketének tűnik, de napon látszik a sötétbarna árnyalat. Mandulavágású, csoki barna szemek, pont, mint ha ember volna. Az egyik hátsó láb fehér. Csak, hogy látszódjon a művészi vénája. Amúgy dús szőrű, kifejlett, barna ragadozó. És az én párom. Én az alfa. A falka csak nekünk engedelmeskedik. És mi pedig megtiltjuk az új farkasok "teremtését". Olyan életet vadászgatunk magunknak, amilyenre mindig is vágytunk. az más tészta, hogy farkasként.
"Vonyítása legszebb ének
Imádlak, szeretlek téged
Farkaslétben szeress engem
Grace, csak te vagy aki kell nekem
Hogy nézel a holdra nyári lány
Mintha fentről néznél le rám.
A holdban a te arcodat látom,
Hogy szeress. Csak ezt kívánom.
Kérlek! Csak te legyél nekem
Mert nekem te vagy a mindenem...''
Az egyik szövegem első sorai, halk moll kíséretben, és Grace ezt hallotta először. Könnyezett, mikor a végére értem. Aztán sírva fakadt, és a nyakamba borult. Én pedig rájöttem, hogy lebuktam. Át akartam változtatni, hogy velem maradhasson. Ezzel a dallal bizonyítottam. Örömében sírt. Tudta, hogy elérte a célját, és hogy én is szeretném átváltoztatni. Arra pedig megpróbáltam nem gondolni, hogy mekkora fájdalommal fog  ez járni neki. Hogy mennyit fog szenvedni. Sírni lett volna kedvem, mégis örültem. A festményszerű szépség nemsokára farkasformában is megmutatkozik.
"Szerelmem velem maradt
Velem vonyít a holdra
Ha rám néz, tudom, hogy szeret
Tudnám, ha nem így volna
Jó vadász, és jószívű
Velem marad halálig
Szeretem, és ő is engem
Vele maradok, míg csak élek
Szeretni fogom, amíg tehetem, 
Megvédem! Ő az életem!"

12. fejezet - Grace (34°C)

-Sam - szóltam ki a konyhába. Most ébredtem, de ő nem volt a szobámban, ezért úgy gondoltam , vagy a konyha, vagy a terasz. A teraszra kiláttam az ablakból , de ott nem volt. Így a konyha maradt. De senki sem válaszolt. Gondoltam, tuti nem ment el, hisz nincs neki hova. Aztán észrevettem, hogy semmit sem hallok. A konyha a szobám közvetlen közelben van. Semmi új illat, még Sam pézsmaillata sem érződik. Se hangok. Semmi. üresjárat. Végignéztem majdnem minden szobát, helységet, egyikben sem volt. Ekkor figyeltem fel az emeletről lehangzó suttogásnyi hangra. Gitár hangja volt. Közelebb mentem, hallottam, hogy énekel. Lágy hangon, tisztán, és halkan. Nagyon beleélhette magát, ha ő a még az enyémnél is jobban felerősödött hallásával sem hallotta meg a motoszkálásomat. Néhány sort hallottam. Gyönyörű volt a dallama, és a halk ének mellette nagyon jól hangzott.
"...Messzire elsodort a tél
De te így is mellettem maradtál
Messze elsodort a farkaslét
De te most mégis itt vagy velem
Szeretlek, nem élek nélküled,
Magammal viszlek, ha elmegyek,
Itt nem hagylak ha elveszek
Veled kell lennem, mert csak téged szeretlek...."
Sejtettem, hogy a dal nekem szól, de nem mentem be, nem szóltam Sam-ez, csak kimentem a konyhába,, és mosolyogva nekiláttam reggelizni.

11. fejezet - Sam (27°C)

Grace teljesen megváltozott, amióta nem találkoztunk. Sápadtabb lett, még a szokásosnál is, lefogyott, a szeme alatt sötét karikák. Az utóbbinak úgy érzem, tudom az okát. Azért nem tud normálisan aludni, mert vonyítunk. Ébren van. Olyan is volt már, hogy addig daloltunk a holdnak, míg a nap fel nem kelt. Lehet, hogy ő a hosszú énekeket is végighallgatta? Sápadtság: nem volt sokat napon. A teraszon mindig árnyék van, az eresz miatt, ami hosszan kinyúlik. Tudom, láttam nem egyszer, minden idejét ott töltötte. Nem ment csavarogni a haverokkal, meglepődnék, ha egyszer is elment volna bulizni, bár régebben se volt az a bulizós csaj. Nagyon megváltozott külsőleg, de az érzései ugyanazok, mint régen. Meggondolatlanság, szerelem, elhagyatottság. Egy kicsit csípősebb lett a nyelve, és ha kell, felesel is. Régen soha nem mert. Sokkal-sokkal bátrabb lett. De rám mindig úgy néz, mint régen. Olyan megértően, kicsit kételkedően, de szerelmesen. Igazából nem kell, hogy beszéljen. Elég, ha belenézek a szemébe, tudom, hogy mit gondol, és tudom, ha bántja valami. Nagyon hasonlít valamihez. Amikor ember voltam, volt egy húgom. Leila-nak hívták, de csak 6 évet élt. Szegényt elütötte egy autó, és belehalt. Imádtam. Nála jobb testvért elképzelni sem lehetett volna. Barna, hosszú göndör haja volt, és zöld szeme. Vékony, barna bőrű, törékeny kislány volt, és értelmes. Értelmesebb, mint sok alsós gyerek, általános iskolában. Imádott énekelni, és a hangja nagyon hasonlított Grace-éhez, ha beszélt. Ha énekelt, akkor nem , mert Grace eléggé botfülű (bocsíí!) .
Leila halálát egy autó okozta. Meg kell gondolnom Grace átváltoztatását. Csak megpróbálni. Mi lesz, ha őt is elveszíteném? Nem élném túl.

10. fejezet - Sam (30°C)

Megint Grace-el lenni olyan volt, mintha újjá születtem volna. Bár ez jó megfogalmazás, mert bizonyos mértékig így is történt. A fejemben megint dalszövegek kergették egymást, mint régen, a "nagyon-nagyon-nagyon boldog" időszakban. Most is "nagyon-nagyon-nagyon boldog" voltam. Az alatt a pár nap alatt, amit Vele töltöttem, kivirultam, és újra élhettem a boldog, emberi életemet. Grace szülei persze nem tudhattak rólam, mert Grace állítása szerint Mexikóba költöztem a szüleimmel, ezért nem találkozhattak velem. Időnk nagy részét a szabadban töltöttük, nekem pedig nem nagyon kellett rejtőzködnöm, még a házban sem, mert Grace szülei, szokásukhoz híven mindig későn értek haza.
"Levetettem bőrömet a nyárral
ember lettem a szeretett lánnyal
Farkas leszek, elveszek
Újra ember hogy leszek?"
Amikor néha nem tudtam elaludni, Grace-t figyeltem. Volt benne valami, ami a holdfényben még szebb volt. Olyan festményszerű, mozdulatlan szépség. Fogalmam se volt, hogy ez a gondolat, pont ez a gondolat fog mindent megváltoztatni.
"Nem lesz nevünk, csak farkasok leszünk
Erdők urával egy földön élhetünk 
Felszegett fejjel vonyítunk a holdra
Emberként élni, ha lehetne, jó volna"

9. fejezet - Grace - (32°C)

Ott volt. Tényleg. Láttam. Éreztem. A sárga szemek... ó istenem tényleg itt van nem álmodok! Szó szerint a nyakába ugrottam, megcsókoltam. Sírni kezdtem, mert nem tudtam értelmesebb dolgot csinálni. Örömömben sírtam, ő is észrevette, megpörgetett, aztán letett, és annyit mondott.
- Grace - Erre nem tudtam válaszolni. Nem is akartam. Csak néztem. Nézni akartam az örökkévalóságig, az arca minden részletét elmenteni a memóriámba, tökéletes emlékképet faragni arra az esetre, ha megint elmegy. Esetleg örökre.
- Sam - Erre ő nem tudott válaszolni, így csak elmosolyodott.
- Úgy hiányoztál. - ő ezt mondta. Én ezt éreztem.
- Nekem jobban. - Erre megint elmosolyodott, de most szélesebben.
- Egy darabig megint képes leszek ember maradni. Nyáron. Talán ősszel is. Nem  tudom. Beck mindig azt mondta, hogy nincs sok nekem hátra. én nem így gondolom. - Erre én vigyorodtam el.
- Nem kell hinned neki. Kitaláltam, hogy maradhatok veled. - Nem hitt nekem. Láttam rajta, hogy nem hitt nekem.
- Mégis, hogyan?? - gúny volt a hangjában, bár viccesen, de akkor is bántott .
- Harapj meg. Majd nyár végén, mikor közel az ősz. Veled együtt átváltozok. Anyámékkal elhitetjük, hogy elszöktem. Az első években lesz egy pár hónap nélküled de egy ideig kibírjuk nem?
- Nem. - Egyértelmű volt, és olyan , mintha pofon  ütött volna. Ennél már az is jobb, ha megpofoz.
- Mért nem?
- Mert nem fogom elkövetni Beck hibáját. Nem kreálok neked személyes poklot, akkor se, ha ezt szeretnéd.
- Jó. Te döntesz el mindent, de itt nem rólad van szó! Rólam! Rólunk!

Elfordult, aztán megölelt.
- Nem akarok most erről beszélni. nem akarok veszekedni. Ha tényleg ezt akarod, meggondolom. OK?
- Így jobb.
Elindultunk, az erdei ösvényen, sétáltunk, nevettünk, mint régen. Nem volt okom búsulni. És attól fogva minden baj el is került, messziről.

8. fejezet - Sam (32°C)

Szokatlanul meleg az idő, ilyen kora nyáron. De nem bánom. Segít visszahozni az igazi önmagamat. Egyre jobban emlékszem, az illatokra, az emberekre, a régi mondatokra. A közös napokra Grace-el. És a vágyakozás hogy újra átéljem átsegített a farkasformán. Átváltoztam. Beck se tudja, hogy hogyan. Amikor meglátott emberformában, nagyon nézett. De nem sokat figyeltem rá. Siettem. Meg akartam tudni az igazságot. És nem érdekelt, hogy fájni fog-e. Ha fájni fog, így jártam. De tudatlanságban élni nem akarok. Mindent Grace-től akarok hallani. És úgy élni. Boldogan, hogy a múlt ősz és tél eleje megtörtént. Ott akarok lenni, mindig.

Nem kellett túl sokat mennem, hogy megtaláljam a házat. Ismertem az utat, hiszen tavaly jóformán ott laktam. És Grace-re se kellett várnom. kint volt. Az abroncshintán. Olvasott, mint oly sokszor. Mikor megrezzent a lábam alatt egy halom száraz fű, felnézett. Tudom, láttam rajta, hogy nem hitt a szemének. Én se hittem az enyémnek. Itt van. Én is itt vagyok. Már nem kell beérnem azzal, hogy csak nézem. Megérinthető  formában ott volt, tőlem alig 5 méterre, és engem nézett. Lassan indultam felé, de ő gyorsabb volt. Ha nem lenne kicsit eltúlzott kifejezés, azt mondanám, a nyakamba ugrott. Nem kellett semmi kérdeznem. Megcsókolt, és tudtam, hogy semmit sem érez a John gyerek iránt. Még mindig vár. Eddig várt rám. Eddig vártam rá. De már nem kell várnunk.

7. fejetet - Grace (30°C)

Nagyon sok időt töltök jó időben az udvaron. Amikor AZON A BIZONYOS napon kimentem, éreztem AZT a jellegzetes illatot.Pézsmaillat. Friss. Pár perces. Sam itt volt. Elment. De nem lehet még messze...
Jó és rossz gondolatok kergetőztek a fejemben. Mi van ha átváltozik? De akkor mért ment el? És mi lesz ha nem változik át? Mi történne velem ha újra megharapnának?
Ha átváltozik, akkor vissza fog jönni - legalábbis remélem. Talán azért ment el... mert John átjött a leckéért. Nem akart előtte átváltozni. Érthető. De lehet, hogy féltékeny? Jellemző rá. még nem is beszéltek, de már a könyvesbolt előtt se volt jó a viszonyuk. Lehet, hogy azt hiszi továbbléptem? Lehetetlen. Tudja hogy lehetetlen. Ha én tovább tudnék lépni, akkor ő is... Nem hiszem, hogy lehetséges lenne.

Attól kezdve minden percemet az udvarom töltöttem. Nem hallottam semmit. Ha hívtak, nem érdekelt. Anyukámék azt hitték, várom a farkasokat. Pedig nem a farkasokat vártam. Még csak nem is többesszámban. Egy embert vártam, aki nemrég még farkas volt. És nem kellett sokáig várnom.

6.fejezet - Sam (24°C)

Egy tipikus nyári nap. Rázkódom. Nem tudom hogyan, de megint embernek érzem magam, emlékszem mindenre, de a testem farkas. Úgy döntöttem, elmegyek Grace házához. Talán tud nekem segíteni...
igen ez a megoldás. Grace majd segít, és akkor megint vele lehetek. De amikor odaértem az ajtó elé, valakivel beszélgetett. Egy sráccal. Ismerős volt, az emberi éveimből. Asszem John-nak hívták, talán Olivia bátyja lehetett? Igen... ő volt az, aki a könyvesbolt előtt csinibabának szólította Grace-t... Nem mutatkozhatok előtte. Felismerne a szememről. Meg...ha Grace-nek sikerült túllépnie rajtam..ha erről van szó azt is megértem...
Persze neki így a legjobb....Nem értem. Semmit sem értek. A fájdalom visszalökött a teljes farkaslétbe, ami nem érzékelte olyan erőteljesen a szívfájást sem, azt hiszem. Sárga szememből könnycsepp folyt, és leesett, Grace-ék házának a terasz kövére. Oda, ahol egy percel ezelőtt még félig Sam voltam. Most már nem volt nevem. Csak farkas voltam, ahogy Shelby mondta régen. "Nem lesz nevünk, csak farkasok leszünk" Értettem minden szavát.

"...E törékeny szerelem csak arra jó
hogy hangozzék a búcsúszó?..."

5. fejezet - Sam (13°C)

Tavaszi időjárás van, pedig közeledik a nyár, sőt már az elején járunk. Ilyenkor általában már ember vagyok. De most nem. Pedig semmi másra nem vágytam jobban. És nagyon úgy éreztem hogy nemsokára megtörténik. De lehet, hogy csak megszokásból... Elegem volt a farkasbőrből, és most már meg tudtam érteni Beck elméletét..."teremtett nekem egy saját kis poklot". Persze nem az ő hibája, nem tudhatta hogy ez lesz. Az is lehetett volna, hogy szeretem a farkaslétet. De sajnos nem így lett....

 

Az életem az egyik dolog, ami boldogan odaadnék, azért, hogy újra ember lehessek. Mindent. Elveszíteni a legfontosabbat, Grace-n kívül. Akármit. Ha nem, akkor muszály egyedül tovább élnem a "saját személyes kis poklom"-ban.

4. fejezet - Grace (9°C)

Mióta Sam nem volt ember, nincs rendes életem. Élettelenül járok suliba, a szobámban töltöm a szabadidőm nagy részét. A kinézetem újabban egyáltalán nem érdekel. Hisz én már kindent elveszítettem. Elhanyagolt voltam. Ha nem a szobámban vagyok, akkor az erdőben. Nem az a célom hogy találkozzak a farkasokkal. Én akartam farkas lenni. Tudom, tudom hogy fájdalmas. Azt is, hogy egyszer már legyőztem a kórt. De meg akartam próbálni. Megéri, ha Sammal lehetek bár a szívem mélyén tudom, hogy ő sohasem lesz már ember.
Ezért nem akarok én se az lenni.
"...E törékeny szerelem csak arra jó
Hogy hangozzék a búcsúszó?..."

3. fejezet - Grace (-6°C)

Egyedül dalolt, a sötét éjben. Olyan szomorú volt, hogy bűnösnek éreztem magam, amiért nem rohantam rögtön a vigasztalására. Hirtelen egy beteg ötletem támadt. Kimentem úgy, ahogy voltam, az erdőbe egyenest. Nem mentem túl mélyen, nem az volt a célom, hogy megtaláljam. Az éneke még mindig vízhangzott, zúgott az erdő mély hangján. Amikor mélyen beértem az erdőbe felvonyítottam. Elcsaptam minden olyan érzést, hogy ez hülyeség, csak vonyítottam, és már nem is éreztem magamat, csak félig, embernek. Ő is csatlakozott, hangunk összefonódott, és én már nem voltam ember. Egy tócsába néztem, és egy szénfekete farkas nézett vissza rám. Nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges. Futottam, és ő csak énekelt, a legszebb, leg hívogatóbb hangon, amit életemben hallottam. Nem gondolkoztam, gondolatban csak sárga szemű farkasomat láttam. Kerestem, de nem találtam. Féltem egyedül. Később árnyak gyűltek körém, ijesztgettek, rossz útra tereltek. Egy durranást hallottam, és nem sokkal ezután egy tisztásra értem. Sam ott feküdt a közepén - holtan.

Könnyes szemmel, szétázott párnán ébredtem. Életem legszörnyűbb emléke, még ha csak álom volt is - bekövetkezett.

2. fejezet - Sam (-6°C)

Tudtam, hogy hallja a falkát. Tudtam, hogy éren hallgatja a dalunkat.Tudtam azt is, hogy nem fog elaludni, míg el nem hallgatunk. Ezért az utolsó vonyításba beleadtam minden hiányomat, fájdalmamat, és azt akartam, hogy érezze mennyire szeretnék vele lenni. Magasan, sírós hangon, akadozva énekeltem, minden bánatomat belesűrítve, fájdalmasan és szerelmesen. Fájt visszagondolnom a  régi énemre, mikor csak távolról figyelhettem Grace-t. Küldtem egy képet a srácoknak (a falkának) ahogy Grace alszik, én pedig emberalakban énekelek neki. azt hiszem felfogták, mert elhallgattak.

Az élet most sem egyszerű. Amióta Jack megharapta a lányt, Oliviát, Grace régi legjobb b.nőjét már az sem érdekelte, hogy Grace egyáltalán a világon van. Neeeem. Azóta, hogy teljes jogú tagja a falkának, rosszabb mint Shelby. Rám hajtott, le se lehet vakarni. Nagyon sokmindent nem ért...pl hogy mit szeretek Grace-ben. Azt érti, hogy Grace mit szeret bennem /legalábbis  azt hiszi/ de az ellenkezője nem fér a fejébe. Nem tehetek semmit. A végén még "Sam rajongói klub"-ot nyitnak Shelbyvel. Kinézem belőlük. De hogy szeressek mást, ha Grace már az életem???

1. fejezet - Grace (-6 C°)

Soha nem bírtam elaludni, amíg hallottam esténként vonyítani a farkasokat. A daluk mindig olyan, mintha már hallottam volna, egy zene, amit régen nagyon szerettem, de már nem emlékszem teljesen tisztán, amíg újra meg nem hallom. Talán azért volt ez még kevésbé elviselhető, mert tudtam, hogy az én farkasom is ott van kint, valahol, az erdőben, farkasbőrbe zárva, és a sárga szemével a holdra néz, dalol. Tudtam, hogy a dal részben nekem is szól. Ember alakjában is sokat énekelt, nagyon szeretett gitározni, és iszonyúan kötődött a zenéhez. Most pedig az egyetlen hangszere a szomorúsága amit vonyításban ad ki. Rettentően hiányzott a sárga szemű fiú. A sárga szemű farkas. Sam. Hiányzott a hangja, ahogy hozzám szól, és hiányzott a lelkem darabja, amit magával vitt, mikor a hideg átrántotta a farkasbőrbe. szomorúsággal töltött el, hogy nem tudja uralni az életét, és hogy az ő "vérfarkasféleséggé" alakítása még csak nem is volt véletlen. Mindketten tudjuk nagyon jól, hogy őt kiszemelték, leszorították, harapták. Kitervelt és jól átgondolt vadászat volt, de Sam elvesztette benne az emberi életét.
Bántott, hogy ettől nem tudtam megmenteni, pedig ő kétszer is megmentette már az életemet. Amikor a falka engem is megtámadt.... Szörnyű volt. éhségből tették, de nem harcoltam. Ha nem lép közbe meghaltam volna. Aztán megmentett a falka egyik agyament tagjától is... Shelby-től. A fehér nőstény farkastól, aki az életemet akarta az övéért cserébe.
De megmentett.
És akár megharaptak, akár nem, nem voltam más,
csak Grace.
Aki Sam-ért él.