1. fejezet - Grace (-6 C°)

Soha nem bírtam elaludni, amíg hallottam esténként vonyítani a farkasokat. A daluk mindig olyan, mintha már hallottam volna, egy zene, amit régen nagyon szerettem, de már nem emlékszem teljesen tisztán, amíg újra meg nem hallom. Talán azért volt ez még kevésbé elviselhető, mert tudtam, hogy az én farkasom is ott van kint, valahol, az erdőben, farkasbőrbe zárva, és a sárga szemével a holdra néz, dalol. Tudtam, hogy a dal részben nekem is szól. Ember alakjában is sokat énekelt, nagyon szeretett gitározni, és iszonyúan kötődött a zenéhez. Most pedig az egyetlen hangszere a szomorúsága amit vonyításban ad ki. Rettentően hiányzott a sárga szemű fiú. A sárga szemű farkas. Sam. Hiányzott a hangja, ahogy hozzám szól, és hiányzott a lelkem darabja, amit magával vitt, mikor a hideg átrántotta a farkasbőrbe. szomorúsággal töltött el, hogy nem tudja uralni az életét, és hogy az ő "vérfarkasféleséggé" alakítása még csak nem is volt véletlen. Mindketten tudjuk nagyon jól, hogy őt kiszemelték, leszorították, harapták. Kitervelt és jól átgondolt vadászat volt, de Sam elvesztette benne az emberi életét.
Bántott, hogy ettől nem tudtam megmenteni, pedig ő kétszer is megmentette már az életemet. Amikor a falka engem is megtámadt.... Szörnyű volt. éhségből tették, de nem harcoltam. Ha nem lép közbe meghaltam volna. Aztán megmentett a falka egyik agyament tagjától is... Shelby-től. A fehér nőstény farkastól, aki az életemet akarta az övéért cserébe.
De megmentett.
És akár megharaptak, akár nem, nem voltam más,
csak Grace.
Aki Sam-ért él.